Én leírtam az utolsó fejezetet.Persze ami SZERINTEM lesz:
Harry csak repült-repült majd egy különös helyen földet ért...Körülnézett és...Hihetetlen dolog történt.Ott volt Lily és James Potter.
-Már vártunk rád fiam...
-Anya...Apa?Harry nem hitt a szemének.Már nem a földön volt és ezt ő is sejtette, hisz eltalálta az "avada kedavra"varázs ige, és nem hitte, hogy másodjára is túléli.
-Igen fiam...Mi vagyunk...-mondta könnyeivel küzködve Lilly.
Hosszas ölelés következett...Lehet, hogy eltelt egy óra, vagy egy hét, hónap vagy év mire elengedtte szüleit.Könny csordult ki mindhármojuk szeméből, majd Harry megszólalt.
-Hiányoztatok az egész életemből...De tudom, hogy az életeteket adttátok aa kisfiatokért.
-Végig figyeltünk téged, és a barátaidat.
Előbukkant a semmiből, egy pöttöm kisember.
-Üdvözlöm, potter!Ez itt az elhunyt jó varázslók országa.
-Szóval én...Meghaltam?
-Igen, Potter eltávozott az élők sorából.Kérem jöjjön velem ugyanis egy kicsit beszélgetnünk kell.
Harryék elmentek egy sziklához ami előtt elmotyogott az alacsony emberke egy varázsigét.A szikla szét tárult és egy komplett kis irod került Harry szeme elé.
-Nahát akkor.-mondta az úr amikor már leültek.-Teát?
-Köszönöm, nem kérek.
-Jól van.Akkor engedd meg, hogy bamutatkozzam.A nevem John Brown.Én vagyok itt a miniszter.Engedd meg, hogy a szokásos beszámolómnál kicsit többet, mondjak hisz te Harry Potter vagy.Aszthiszem a szokásos mondanivalóm már közöltem.Itt vagy az elhunyt, ámde jó varázslók szigetén.Itt örökre 17 éves maradsz és semmi gondod nem lez.Hacsak nem azt csinálod amit most fogok mondani.Azaz a Harry Potternek beszámolóm most jön.Mivel te vagy az a bizonyos varázsló aki egész életében nemes volt és a sötét nagyúr ellen küzdött gondoltam elkövethetek egykis változást azzal a szabállyal szemben, hogy aki már meghalt az nem mehet vissza többé.Figyelj...Te azt montad egyszer: "Nem nyugszok amig elnem kapom Voldemortot!"(ez a hetedik könyvem elején mondja)És te tényleg nem nyugodttál.Mindketten belehaltatok a súlyos 3 főbenjáró átkok legnagyobb és végzetes varázslatába.De mivel megvédtted barátaidat is azt gondoltam vissza mehetsz...De csak akkor, ha viszont odalennt halhatatlan leszel és nem jöhetsz többet vissza e csodás földre.Ha itt maradsz soha nem mehetsz vissza a Földre.
Harry nem tutta mit szóljon.Végülis megcsinálta ami egész életében az életcélja volt.Megölni Voldemortot, azt aki elvette tőle a szüleit, azt aki elvette Siriust, azt aki elvette tőle Dumbledoret, és végül de nem utolsó sorban Cedricet is.És most itt lehet a szüleivel, és Siriusékkal.
-Tudom, Potter.Nem könnyű választani de segíthetek.Nézd-John felállt és valami kristálygömb felé vezette Harryt-ez egy látószem gömb.Nézzünk le ezzel a Földre.
Harry ködöt látott a gömbben majd hirtelen meglátta benne Ron szomorú képét.
-Ez Ron Weasley!
Tudom.Nézd...
Harry meglátta Ron mellett Hermionét is.Sírtak.Hermione átölelte Ront és további könnyeket hullajtottak el.
-Ez rögtön a halálod után volt.Ezmeg most a halálod után két héttel van.A temetéseden.
Harry elkerekedett szemmel nézte.Rengeteg ember volt ott.Egy igen magas férfi épp szónoklatot tartott.
-Harry Potter!Az a varázsló akinek köszönhetjük a sötét nagy úr bukását!Aki elhozta a boldogságot ide hozzánk!-mondta a magas férfi.
Harry alaposan megfigyelte a gyászolókat.Ott volt Ron aki Hermionéval együtt sírt.Mr és Mrs Weasley, Ginny, Bill, Charlie, Percy, Fred, George és Fleur együtt zokogtak.De a társaságban ott volt Neville Longbottom, Luna Lowegood és Semus, Dean, Parvati meg Padma Patil is.Jelen volt az összes tanár is.Köztük Minerva McGalagony sírt a legjobban.A gyászolók nagyon sokan voltak.Lehet, hogy még 1.000.000-nál is többen.Harry eltökéltsége, hogy itt marad szerte foszlott.Látta két legjobb barátját amint átölelve sírnak együtt Harry földbe helyezésékor.Látta Ron kétségbe esett arcát, látta Hermione gyászos képét...
-ELÉG!Hagyja abba!
-És ez még csak a kezdet Potter!
Nézd ez 1 év a halálod után.Nohát Granger kisasszony beköltözött a Weasleykhez az Odúba...
Valóban...Harry látta, hogy Hermione ott lakik az Odúban a Weasleykkal.
-Segíthetek Mrs Weasley valamiben?
-Köszönöm, kisdrágám, de nem kell.
-Hermione, nézd mit találtam!-Ron csörtetett le a lépcsőn-ez Harry Potter képe.
-Valóban...Harry...Harry Potter.Nem tudom elhinni, hogy elment.Már 1 éve de nem tudom elfelejteni.
-Ezzel mindenki így van drágám.És hidd el nekem nem is fogják elfelejteni Harryt, mivelő szabadított fel minket a sötét nagyúrtól.-ahogy kimondta ezeket a szavakat Mrs.Weasley Hermionénak szegezve elfordult, mert állítólag valami belement a szemébe.
-Látod Potter?-Szólt közbe John Brown-Még a halálod utén 1 évvel sem fognak elfelejteni.
-Látom...
-Mondcsak érzékelted, hogy Weasley úr és Granger kisasszony szeretik egymást?Nem?Akkor nézzünk meg egy 5 évvel késsőbbi jelenetet...
-Ugyan, már Ginny!Egyszerűen csak...na megkérem a kezét és akkor mi van?
-HURRÁ!Hermione és Ron vad járásából esküvő is lesz!
Harry egypillanatra felnevetett.Hisz nélküle is tudnak élni barátai...
-Maradj már csöndben!Nem azt akarom, hogy a te ordibálásodból halja meg!
-Jólvanna.-Ginnyék épp mentek le a lépcsőn és beszélgedttek Ron jövőbeli lánykéréséröl.-De örülhetek nem?Hermione az egyik legjobb barátnőm...
-Bár csak Harry is itt lenne.Szeretném látni az arcát, ahogy megkérem Hermione kezét.-folytatta a beszélgetést Ron.Ginny hirtelen sírva fakadt.-Sajnálom Ginny!-nyugtatta húgát Ron.
-Tudod, hogy én még szeretem Harryt!És mindig is szeretni fogom!Nem hagyom el, és reménykedek benne, hogy vissza jön!Mert vissza fog!
-Persze, Ginny.Ne haragudj.
-Meg van még Potter?Kérdezte egy hang ami nem a gömbből jött hanem John szájából.
-Igen.De ez...
-Szomorú tudom.Sajna a lánykérést nem nézhetjük végig, mert még megakarok valamit mutatni.Ez a jelenet ettől a lánykéréstől 3 évre van...-a gömb megint ködösödni kezdett majd mutatott egy másik részt barátai életéből nélküle...
-Szép vagy...Akárcsak jóöreg nagyanyád fiatal korában.-eféle szavakat küldött Mrs.Weasley egy kisbaba felé.
A szobában Mr és Mrs Weasley volt Bill, Fleur, Ron, Hermione, Fred, Angelina Jonhs, George és Alica Spinet társaságában.
-Mit keresnek ők itt?-bukott ki a kérdés Harry-ből John Browntól választ várva látva, hogy Angelina és Alicia az egyokri kviddics csapat tagjai is itt ülnek.
-Közben persze Fred és George sem maradt agglegény...-John Brown megeresztett egy mosolyta majd hozzá tette-De az egy másik történet...Folytathatjuk?
-Nickh!Nem akarhsz játhszani a unokatestvéreiddel?-Fleur valószínüleg kisfiához beszélt, majd mikor Nick elment játszani akkor sógorához fordult azaz Ronhoz(aki időközben még mindig nőt és most még 10 centivel magasabb volt).-'ogy vánh mosthanában Mariellah?
Ron helyett Hermione válaszolt egy rövid és tömör válasszal: jól.
-Az jóh.-válaszolt kurtán és megsértődve Fleur.
-Tudjátok most mire gondolok?-kérdezte Ron.-Arra, hogy ha most itt ülne Harry Potter akkor sokkal boldogabb lennék.
-Tisztán emlékszem még arra a napra amikor ott voltunk Ronnal, és láttuk Harryt összeesni...
Ginny szeméből könny csordult ki...Valószínüleg még mindig magányos lehetett és már bizonyára kezdte feladni a reményt, hogy Harry valaha is visszajön hozzá.
Egy vörös göndör hajú szeplős magas kislány lépett oda Mrs.Weasleyhez.
-Mami!Kaphotok enni?
-Jól van Potter!-sóhajtott fel John-aszthiszem mindent láttál.
-Igen, de nem értek valamit.Ez ugye a halálom után 8 évvel van...De én csak néhány órája vagyok itt, ha vissza megyek akkor...
-Akkor még nem haltál meg 17 éves lesz körülötted Weasley is és Granger is, és még mindig abban a kedves kis utcában lennél, ahol megküzdöttetek Voldemorttal.
-Szóval akkor vissza megyek az időben?
-Nem.Ez csak jövőbe látás volt, ez még nem történt meg.És nem is fog megtörténni ez a sok szomorúság, ha vissza mész...
-De a sok jó sem fog?
-Én csak annyit mondok, hogy...
-Nem fog megtörténni az a sok házasság sem?
-Én csak...
-Nem fog?
-Nem tudom.Szerintem az érzések megmaradnak.De ha befejezhetem én is a szövegem akkor elmondhatom, hogy viszont a szüleinek is hiányzik Potter hisz...
-Tudom jól, hogy miért!Ezért nem tudom, hogy a barátaimnak vagy a szüleimnek van rám nagyobb szüksége...vagy nekem kire van nagyobb szükségem...
-Döntenie kell, Potter!1 órája van!-majd John Brown kiment a sziklába zárt irodából de előbb odavetette Harrynek: 1 óra múlva vissza jövök.
Harry nem tutta eldönteni mitcsináljon.Egy darabig azt gondolta, hogy segítséget kér barátaitól de aztán rádöbbent, hogy épp az a tét, hogy láthatja-e még barátait.Hagyja, hogy ez a rengetek zokogás és sírás beteljesüljék és maradjon itt szüleivel akikkel csak pár pillanatra váltahatott pár szót, mert már jött is John Brown.Vagy menjen vissza, mindenkinek okozzon örömet, csak önmagának nem azzal, hogy szüleit soha többé nem láthatja?Teljesen tanácstalan volt.1 óra múlva vissza jött John Brown.
-Döntöttél?
-John úr?Azt lehet, hogy vissza megyek a Földre elmondom, hogy jól vagyok és, hogy ne sírjanak meg, hogy Ginny találjon magának párt és, hogy nem haltam meg csak elmentem valahova máshová?-Harry tudtta vagyis remélte, hogyha barátai tudják, hogy jól van akkor nem fognak aggódni.
-Sajnálom Potter de nem.
-Miért nem?
-Mert...
-Ennyit nem tenne meg értem?
-De persze, hogy megtennék csak hát...
-Csak hát mi?Mi a fontosabb?
-Másodjára nem lehet ide belépni!
Harry elnémult.Bármennyire is akarta szidni a pöttöm Johnt most valahogy nem jött ki hang a száján...Rápillantott a látószem gömbre és látta barátai rémült, esetlen arcát.
-Akkor...
-Igen?
-Akkor hát...-Harry nem akarta kimondani a döntését...-Akkor hát...hát...akkor visszamegyek.-Harry elkeseredett, hisz ő is akart a barátaival lenni, de ő nem félt a haláltól és ő szüleivel akart lenni.Még látta John Brown a pöttöm ember mosolyát és ezt a szót: halhatatlanság...Majd gyomra felkavadorott és arra ébredt, hogy a Szent Mungóban van körülötte Hermionéval és Ronnal...Mikor kinyitotta a szemét egy barna hajzuhatag takarta el a szemét, és eféle felkiáltások:"Apám...Azt hittük neked kanpec!" meg, hogy"Jaj istenem, Harry!Végig néztem a könyvtár összes könyvét és nem találtam olyan embert aki túlélte a súlyos halálos átkot, de te másodjára!Istenem ez kész csoda!Annyi mondani valónk van!Például képzelde el, hogy..."Harry megszólalt.
-Elnézést szóhojuthatok, Hermione?
-Hát persze.-Hermione kicsit elpirult.
Harry felnevetett.Ő már tudtta, milyen közös jövő vár barátjaira.
-Min nevetsz Harry?-kérdezte Ron.
-Semmin!-Harry még mindig nevetett aztán arcáról hirtelen lefagyott a mosoly.Lehet, hogy nem is lesz esköüvő?John Brown becsapta volna?Ettől nem kellett tartania, mert ő is az Odúba költözött.Ő is látta a különös lánykérést amit a látószem gömbbel nem látott.Elég fura mód ment oda Ron Hermionéhez.Ugyanis annyira sietett, hogy véletlenül hasra esett és hason kérte meg Hermione kezét.Az meg annyira meglepődött, hogy hátralépett egyett és megbotlott Bill és Fleur gyerekének játékában és ráesett Ronra.Mindenki nevetett a szobában majd Hermione kimondta az igent és megadtták egymásnak(hason) a 284. csókot.Az esküvő szép volt, és Mrs.Weasley is örült új menyének.Bár Harry remekül mulatott esténként mindig felnézett az égre azt remélve, hogy látja majd szüleit.De nem látta.Igazándiból, már nem zavarta a homlokán lévő sebhelye.Sokkal súlyosabbnak találta legújabb örök sebhelyét melyet a szivére kapott.
THE END
Hát igen...nem valami jó de lehet, hogy vmi ilyesmi lesz... |